Batsányi János Gimnázium és Kollégium

A leégett, de már nagyrészt helyreállított zárdában a Ranolder Intézet épületében kapott otthont az iskola. Eleinte két tanterem szolgálta az oktatást, a tantestület 4 főből állt. A tanulók száma 85 fő, megoszlásuk szerint 40 fiú és 45 leány kezdte meg tanulmányait.

Az első lépésekre így emlékszik vissza az iskola egykori - azóta sajnos elhunyt igazgatóhelyettese Újvári Vilmos:

"Engem 1951 augusztusában a Megyei Tanács Művelődési Osztálya helyezett Tapolcára. Én, mint igazgatóhelyettes intéztem a gimnázium ügyeit. Beindításkor a gimnáziumnak helyisége volt, de felszerelése nem, tanára egy, tanulója egy sem. A tanulók toborzásában az akkori Járási Tanács Művelődési Osztálya volt segítségemre. Még tavasszal értesítette a járás iskoláit a gimnázium beindításáról, és az iskolák igazgatói tájékoztatták a szülőket a tanulás ezen új lehetőségéről. A szervezést azzal kezdtem, hogy felkerestem az általános iskolák igazgatóit, elkértem a tanulók névsorát. Tapolcán könnyű volt a szülők felkeresése, de a járás többi községét kerékpárral kerestem fel, és gyűjtöttem össze az első osztály tanulóit. Nem volt könnyű az agitálás, ugyanis sok szülőnél a bizalmatlanság látszott, vajon a tapolcai gimnázium is ad-e olyan értékű érettségit, mint a keszthelyi vagy a sümegi. A munka eredménye a szeptemberi tanévnyitó ünnepélyen megjelent tanulók." A tanévnyitóra már a leendő diákok és szülők egy része rengeteg társadalmi munkát végzett. Megtisztították az udvart a magasra nőtt gaztól, bemeszelték a leendő tantermeket, irodát és szertárat, konyhát, kamrát, ebédlőt. Amíg a megrendelt bútorok meg nem érkeztek, átmeneti megoldásként az akkori tanács titkára és egy dolgozója ajánlotta fel az intézménynek a raktárukban felhalmozott, használaton kívüli székeket és asztalokat.

Szeptember 16-án az ünnepélyes tanévnyitóval beindult az első tanév.

A várva várt iskolai padok, felszerelések októberben meg is érkeztek. Mivel a Művelődési Osztály csak a tanerőket és a hivatalsegédet finanszírozta és a költségvetés csak 1952 januárjától biztosított pénzt, ezért az iskola kiadásainak fedezésére a Szülői Munkaközösség táncmulatságok szervezésével teremtett anyagiakat. Az első évben Újvári Vilmos igazgatóhelyettes és Soós Éva voltak főállásban a gimnázium tanárai. A kémia-matematika és a magyar-történelem tantárgyakat tanították, a többi tárgyat óraadók oktatták és kisegítőként dr. Homér Janka a sümegi középiskola igazgatója tevékenykedett Tapolcán.

1952-ben újabb két osztállyal indult el szeptemberben a tanítás. A gimnázium fennmaradásának és fejlesztésének feltételévé vált a diákotthon megteremtése és ennek érdekében kérték és kapták meg a tanácstól az Arany János utca 10-es lakás e célra való kiutalását. A diákotthonnak 44 lakója volt eleinte, első igazgatója Kóka László volt.

1952/53-ban 86 első évfolyamos tanulóval gyarapodott a tanulók száma. Ekkor kapott először a gimnázium kinevezett igazgatót: Széles Jenőt, s újabb tanárok is elkezdték az oktatást: dr. Bertényi Istvánné, Borsányi Gábor, Fazekas György, óraadó dr. Nagy Jenő.

Az oktató-nevelő munka körülményei továbbra is nehezek voltak, kevés volt a szemléltető eszköz, és tanári szoba sem volt. A tantestület 10 tagúvá bővült. Az első érettségi éve számos fellendülést hozott: az iskola csatlakozott azon középiskolák táborához, akik az ének-zenét tantárgyként kívánják tanítani és tanulni. Megalakult a nyelvi humanisztikus és a természettudományi módszertani munkaközösség. Hagyományként szeretnék bevezetni a helyes magyar beszéd és kiejtés ápolására a Batsányi szavalóversenyt. Sikerült a tanári szoba kialakítása és berendezéséhez most is, mint már korábban is a szülői munkaközösség adott anyagi segítséget, s könyvjutalmat adtak a legjobb tanulóknak is.

Borsányi Gábor vezetésével eredményes vegyeskara alakult az iskolának; gyarapodott a biológia szertár, a diákok által gyűjtött ásványokkal, növényekkel, rovarokkal.

Szép eredmények születtek sportban és a színjátszó csoport tevékenysége is eredményesnek bizonyult.

Az 1960-as évek elejére az anyakönyvek alapján a kezdeti szerény keretekhez képest bővülés mutatkozott. Míg az első évben 85 fő volt a beiratkozott tanulók száma, addig az 1959/60-as tanévben 346-ra majd az 1964/65-ös tanévre, 596 főre gyarapodott a tanulni vágyók száma. A tanulócsoportok száma a kezdeti 2-ről 1960-ban 11 majd 1964-ben 15 csoportra duzzadt. A 4 nevelőből álló tantestület 21-re bővült, s gyarapodott az osztálytermek száma is 2-ről 11-re. Ez utóbbihoz az 1959/60-as tanévben helyreállítást nyert épületrészben kialakított 4 tanterem is hozzájárult. Ezzel a bővítéssel mindenképpen nyert az iskola, de a tanteremszükségletét nem tudta kielégíteni. Szükséges lenne egy új gimnázium létesítése, hisz az iskolareform megvalósításával kapcsolatban fokozatosan nő a tanulócsoportok száma.

Az 1958-as tanévtől kezdve a gimnáziumban bevezették az 5+1-es tanítási formát.

Az 1960/61-es tanévben már erőteljesen érezhető az iskola elnőiesedése, növekszik a leánytanulók száma, a fiú diákotthonnak mindössze 49 lakója van, a korábbi 70-nel szemben. E körülményeket figyelembe véve átszervezték a diákotthont, s így teljes kihasználtsággal üzemelt. Évről évre túljelentkezéssel kell megbirkóznia a diákotthonnak, csakúgy, mint a menzának, ahol a kezdeti 25 fővel szemben ekkorra már több mint 120 főnyi igénnyel kell számolni. Az 1964/65-ös tanévben az 5+l-es oktatási forma keretében öt órás gyakorlati oktatásban 357 tanuló vett részt, két órai gyakorlati oktatásban 113 fő részesült s 30 tanuló nem részesült ebből az oktatási formából. Ezek a gyakorlati foglalkozások mezőgazdasági, ipari- és kereskedelmi jellegűek voltak. Ezeken a foglalkozásokon a tanulók lelkesen vettek részt, bár az itt tanult szakmai ismereteket a gyakorlati életben nem igazán alkalmazzák, s csak elvétve jelentkezik egy-egy tanuló a gimnáziumban gyakorolt szakmára a későbbiekben. Ebben az évben Németh Árpád igazgatói munkakörét dr. Kirchner Ödönné vette át, aki egyúttal betöltötte a leánykollégium vezetőjének posztját is. Rekordnagyságúak az osztálylétszámok a közel 50 fővel, s a tanév 16 tanulócsoporttal indult el. Az év jelentős eredménye a fizikatanárok által minden osztályterembe felszerelt iskolarádió beindítása.

A tantestület további 5 fővel gyarapodott.

Az 1966-os esztendő mérföldkő volt Tapolca életében. Ekkor nyilvánították várossá Tapolcát. Az ezzel járó gazdasági és kulturális igények jelentős felfrissülést hoztak a gimnázium életébe is. 1967 szeptemberétől újabb változás történt az igazgatói megbízatásnál, ettől kezdve 10 éven át Navrasics Tibor töltötte be e tisztet. Az orosz nyelvet egy osztályban szakosított tanterv szerint oktatják.

1969-ben a megnövekedett igények, a korszerű oktatás-nevelés érdekében többszöri halasztás után megkezdődött az új gimnázium építése. Az új 16 tantermes intézmény közel 10 millió Ft-os költséggel épült az Alkotmány úti új lakótelepen. Ez a hely megfelelőnek bizonyult, hisz rendelkezett sportolásra alkalmas területtel is, s nem vették körül nagy forgalmú utak. Az osztálytermek helyett a tanulók a szaktantermekben sajátíthatják el az ismeretanyagot. A főépületből összekötő folyosón lehet eljutni a tornateremhez, öltözőkhöz és az étkezdéhez. A testnevelési órák és sportköri foglalkozások fáradtságának nyomait itt már kulturált körülmények között melegvízzel távolíthatják el a növendékek. Az épületben konyha is üzemel, ami 300 tanuló számára biztosít étkezési lehetőséget. A személyi feltételek, a szakos ellátottság optimálisnak mondható, jellemző a fiatalosság, dinamizmus, tanulócentrikus szemlélet a tanári karra. Az új körülmények rengeteg lehetőséget, tárgyi feltételeket biztosít a szabadidő hasznos eltöltéséhez is a tanulás mellett.